Mi a közös az elszíneződött tapétákban, egy korábbi VSM-gyakornokban és a smirglinek a hordozóra való tapadásában? Ezek vezettek összességükben a tapétaragasztó feltalálásához.

A VSM-nél végzett gyakornoksága alatt Ferdinand Sichel felismerte az állati eredetű ragasztók és kötőszerek komplex feldolgozását a csiszolóanyagok gyártásában. Ezt a problémát már szülei cégében, egy tapéta- és krétafestékgyártó cégben is ismerte. Az állati eredetű nyers anyagokat körültekintően fel kellett főzni és gyorsan fel kellett használni. Ezenkívül nem voltak vízállóak.

Ezek a tapasztalatok arra ösztönözték Ferdinand Sichelt, hogy új ragasztókat találjon fel, amelyekkel könnyebb dolgozni. A Sichel festékragasztót növényi keményítőből fejlesztette ki. A VSM számára Sichel feltalálási motivációja is előnyös volt. Most új, növényi alapú anyagokból készült ragasztókhoz és kötőanyagokhoz jutottunk hozzá. Hidegen is feldolgozhatók voltak, nem romlottak meg, és gyorsan használatra készek voltak.

Így találták fel a tapétaragasztót Hannoverben. Egy korai műszaki innováció, amelyhez a VSM is hozzájárult.